Kedves olvasóink!
Sajnos szomorú hírt kell közölnünk. Blogunk alapítója, szerkesztője, szerzője, működtetője, Laszip Sándor életének 71. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt. Mostantól fentről szurkol tovább az Újpestnek és egy másik közönségnek tudósít tovább a mérkőzésekről...
Sanyi 2004-ben, a csarnokavató után kezdett kijárni az UTE hokicsapatának meccseire és hatalmas szurkoló lett. Elkísérte a csapatot Csíkszeredától Bécsig, Érsekújvártól Győrig, Dunaújvárostól Miskolcig, Debrecentől Székesfehérvárig, Liptószentmiklóstól Pesterzsébetig minden jégcsarnokba. De leggyakrabban a Megyeri úton lehetett vele találkozni, hiszen a mérkőzések szüneteiben mindig körbejárta barátait, ismerőseit és váltott velük pár szót, miközben derűsen mosolygott bajusza alatt. Meccs közben pedig mindig ugyanott volt megtalálható: a kamerával szemközti lelátó közepén, pontosan a felezővonalnál, a legelső sorban, családja körében, egy kockás füzettel és egy tollal a kezében jegyzetelte szorgalmasan az eseményeket. Ezekből a jegyzetekből pedig otthon mindig megírta a mérkőzések beszámolóit.
Az Utehoki lelátó blog első bejegyzése 2016. szeptember 14-én született meg, egy Újpest - Brassó 3:0 mérkőzés kapcsán. Így indul az első mérkőzés tudósítása: "Egy szurkoló mindig számára különleges esemény az idény első hazai meccse. Fél éve nem látott barátokkal, ismerősökkel találkozhat, tele van reménnyel, ismerkedik a csapattal, és magában el is dönti: érdemes lesz-e meccsre járni az új idényben."
De az ötlet még ennél is régebbi. 2010-ben csődbement a klub, a hivatalos honlap, az utehoki.hu szerkesztését pedig - jobb híján - lelkes szurkolók vették át. Néhány változást követően Sanyi is bekerült a szerkesztők közé, főleg a mérkőzések tudósításait szerette megírni. Több évnyi nihilt követően 2014-ben már éledezett az Újpest, jobban ment a klub sora, ezért a klubvezetők úgy döntöttek, hogy a honlapot szurkolók helyett ismét profikra bízzák, elég volt a lelkes amatőrökből. A honlap pedig olyan is lett: lelketlen, tartalmatlan, hiányos. Sőt, egy idő után még a múltat, a korábbi cikkeket, a szurkolók írásait is eltörölték. Ezek miatt fogalmazódott meg Sanyiban az ötlet, hogy folytatja a tudósításokat, csak a saját keretei között, olyan formában, amit nem lehet tőle elvenni. Így született meg a 2016/17-es szezon kezdetén az Utehoki lelátó blog. Az egy remek, reménykeltő szezon volt, harmadik hellyel az alapszakaszban és elődöntővel a bajnokságban. Érdemes volt szurkolni a csapatnak és érdemes volt olvasni a blogot is.
Az Utehoki lelátó évekig hiánypótló volt, majd fontos kiegészítője, állócsillaga lett az újpesti jégkorongéletnek, rengeteg olvasóval. Aztán ahogy a csapat évről évre sikertelenebb szezonokat zárt, úgy maradtak el az olvasók is. A tudósítások azonban nem! Sanyi szorgalmasan jegyzetelt, írta a beszámolókat, mindig egy kis saját gondolatot, érzést, élményt is belefogalmazva a tudósításokba. Adott egy kis szeletet önmagából, a tényeken felül némi érzelem is helyt kapott, de soha egy bántó szó nem született sem az ellenfélre, sem a játékvezetőkre. Nagyon boldog volt, amikor a fényképeket már unokája készítette és küldte el neki a tudósításokhoz, hiszen ő sem maradhatott el mellőle a meccsnapokon. Akárcsak 90 éves anyósa, akit szintén örömmel vitt magával a mérkőzésekre, ahol a család négy generációja is együtt szurkolt.
Bár a blogon az olvasók csak a végeredményt, a cikkeket látták, de mögötte olyan komoly teljesítmény volt, amiről nem lehet nem beszélni. Sanyi leprogramozott egy szoftveres megoldást, mely a jegyzőkönyveket a hivatalos honlapokról automatikusan elkészítette, így nem kellett kézzel "bepötyögni" az adatokat. A mérkőzések eredményét jelző lila-fehér (vereség esetén fekete-fehér) tudósításképeket is automatikusan generálta, valamint az oldalsávban látható tabellaparádé is automatizáltan, szoftveresen előállítva, komoly informatikai munkával készült. Ráadásul az MJSZ szinte minden évben teljesen átalakította jegyzőkönyveit, vagyis a programot is minden évben át kellett írni, ezen pedig Sanyi rengeteget bosszankodott. De mindig megoldotta. Az igazi ínyencek azt is kiszúrhatták, hogy amikor még nem készültek a mérkőzésekről videós összefoglalók, csak a teljes találkozókat töltöttek fel YouTube-ra, blogunk szerzője mindig kikereste a gólokat és úgy linkelte be a tudósításába, hogy pont az adott akciónál induljon el a lejátszó. 12 gólos mérkőzés esetén mindezt 12 alkalommal természetesen.
Az elmúlt másfél évben már ritkábban járt ki, betegsége sokszor hátráltatta a meccsrejárást. De azért amikor tudott, ott volt. A 70. születésnapját például 2024 őszén, a Brassó elleni hazai találkozón a VIP-ban ünnepelte családjával. Több száz mérkőzést követően utoljára 2025. január 26-án, az alapszakasz utolsó hazai játéknapján látogatott el az utolsó UTE mérkőzésére. Erről az Újpest-Dunaújváros (9:5) találkozóról született a legutolsó beszámoló is. Így zárult az utolsó tudósítás: "A meccs eredményének örülünk, de a látottak nem tetszettek. Majd egyszer valamikor valamikor lesz jobb."
Ahogy mindig, a következő szezonban is reméljük, hogy egyszer, valamikor lesz jobb. Csak ezúttal már Sanyi nélkül...
Az Utehoki lelátó története ezennel véget ért. Kilenc szezon alatt 907 cikk született meg, amit összesen 82.623-an olvastak el. A rengeteg idő és energia, szeretet és gondolat, amit Sanyi beletett a blogba azonban nem veszik el. Bár új tudósításokat nem tervezünk írni, de a blog megmarad, örök mementóként emlékezve az újpesti jégkorong 2016-2025 közötti történelmére. De leginkább a blog mindig lelkes szerzőjére, Laszip Sándorra.