Újpesti hokitörténelem IV. 1995-2008

 1995-től amatőr alapokon működött a sportág, az Újpest messzire került az érmes helyezésektől. 1995/96-ban és 1996/97-ben is utolsók lettek a lilák, utóbbi szezonban mindössze 2 pontot szerezve. A szakosztály haldoklott…

Az első „megmentésre” 1997-ben került sor. A klub új elnöke Szabó Bence lett és az ő vezetése alatt sikerült egy ütőképesebb csapatot összeállítani. Ekkor érkezett több, már egy ideje Magyarországon játszó erdélyi játékos: Csiki, Csata, Vargyas, és Baróti Zsolt, visszatért Antal Zsolt, továbbá Újpestre igazolt a ferencvárosi Nagy, és Bognár. Ráadásul melléjük sikerült hozni három kitűnő cseh légióst Morvay, Kupka és Cicha személyében, a kaput pedig válogatott hálóőrök, Bernei és Bán védték. Sőt, az utánpótlás is életjelet adott magáról, a nagyszerű eredményeket felmutató 1980-as születésűek közül Gröschl, Jánosi és Szajbert Krisztián is alapember lett. Az előbb Kercsó Csaba, majd később Basa János által irányított gárda nem is vallot szégyent, a bajnoki címvédő (!) FTC-t megelőzve a bronzérmet szerezte meg. 

Az 1998/99-es szezon még ennél is szebbnek ígérkezett, hiszen sikerült még jobban megerősíteni az immáron az ex-Jászberényi Alexander Vlaszov által irányított UTE játékoskeretét. Érkezett a szlovák extraligás Mravec, és az orosz Rulin, a Fradiból a sokszoros válogatott Dobos és a kitűnő Oreskin. Még Farkas József is visszatért Újpestre, és a fiatalok is egyre jobban fejlődtek. Rögtön az első fordulóban sikerült is legyőzni a bajnok Dunaferrt, majd az FTC-t és az Alba Volánt is. Úgy tűnt, hogy a négy csapatos Extraligában kiegyenlítettek lesznek az erőviszonyok, bárki nyerhet bárki ellen. Ám idény közben kiürült a kassza és minden terv felborult. A játékosok nem edzettek, a csapat csak vergődött. Az idény végén már minden játékos csak azzal foglalkozott, hogy hová igazoljon az utolsó mérkőzés után. Így a csapat nem kerülhette el sorsát, negyedik, vagyis utolsó lett. A bajnokság végén a játékosok szétszéledtek, aki tudott eligazolt, aki nem, az szögre akasztotta a korcsolyáját. A felnőtt és a bajnok ifi csapat megszűnt. Az újpesti jégkorong csak az utánpótlásban élt tovább… ekkor úgy tűnt, napjai vannak már csak hátra az UTE jégkorong szakosztályának. 

Az 1999/2000-es szezonban – 45 év után először – a lilák nem indítottak felnőtt csapatot. A sportág végveszélybe került a IV. kerületben. Ekkor az utánpótlásban „érdekelt” szülők összefogtak, hogy megmentsék a szakosztályt. A szakosztály élére Joós Zoltán került és vezetésével 2000 őszén újra felnőtt csapatot indított az UTE. Sikerült néhány régi újpesti játékost, és mellettük több idősebb hokistát összeverbuválni és egy teljesen amatőr csapatot benevezni az OB I-es bajnokságba. Visszatért Hidasi, Szajbert Krisztián, Tolnai, érkezett Buzás és Dragomír, és újra ütőt fogott az utánpótlás edzőként Újpesten maradt Baróti is. A MAC és a Győri ETO révén hat csapatosra bővült bajnoksgban a lilák a 4. helyet szerezték meg. Az amatőr alapon működő szakosztály egyetlen célja ekkor csak az életben maradás lehetett. A fedett pályán, profi körülmények között szereplő Alba Volán és Dunaferr ellen esélyünk sem lehetett. Az FTC, bár nyitott pályán, a Kisstadionban játszott, de sokkal nagyobb összegből gazdálkodott, jobb játékerőt képviselt a mieinknél. A jégkorong súlypontja ekkoriban áttevődött vidékre, szinte minden évben Dunaferr-Alba Volán döntőket játszottak. 1999-ben a Budapest Sportcsarnok is leégett, így a főváros fedett jégpálya nélkül maradt… 

Bár a jelen nem kecsegtetett sok jóval, ám hamarosan látszódott a kiút. A 70-es évek eleje óta szinte minden évben elhangzott, hogy a klub álma egy fedett jégcsarnok! Ez jelentősen megnövelné az edzéslehetőségeket is – amik a BS leégése miatt tovább romlottak – és kultúráltabb kiszolgálást tenne lehetővé, így vonzóvá tenné a klubot a szponzorok és nem utolsó sorban a szurkolók számára. A 90-es évek végére már Magyarországon is nyilvánvalóvá vált, hogy komoly, profi jégkorongot csak fedett csarnokban lehet csinálni. 1997-ben komolyan tervben volt egy miskolci tetőszerkezet megvásárlása, ám ez végül az anyagi gondok miatt meghiúsult, a pálya állapota így évről évre romlott. 2001-ben azonban nagy tervek szövődtek, a klubvezetők elkezdtek szponzorokat gyűjteni egy jégcsarnok felépítéséhez. A pénz egy része már rendelkezésre állt, amikor ősz végén jött a hír: az új Sportaréna építőinek a szerződés szerint egy jégcsarnokot is fel kell húzniuk - ami Joós Zoltán hatalmas erőfeszítése következtében - Újpesten fog elkészülni! A szezon újdonsága az volt, hogy Ancsin János visszatért a Megyeri útra – ezúttal mint szakmai igazgató. A felnőtt csapat közben ismét a 4. helyet szerezte meg, Pék György irányításával.  

Péket 2002 őszétől Ancsin váltotta az edzői pozícióban. Talán ez, a 2002/03-as idény volt minden idők legnehezebb szezonja Újpesten, hiszen a csapat a Kisstadionba költözött, hogy bármikor elkezdődhessen az építkezés a teljesen elhasználódott újpesti pályán. A Megyeri úton már nem is készítettek jeget, így a rendkívül kevés edzéslehetőséghez jutó gárda az 5. helyet érte el a bajnokságban. 

A csarnok építése 2003. márciusában, a régi pálya lebontásával kezdődött. Kilenc hónappal később pedig egy vadonatúj, 1500 férőhelyes, minden igényt kielégítő jégcsarnok teljesítette be az újpesti álmokat. A nagy nap 2003. december 22-én, hétfőn érkezett el, ekkor nyílt meg a Megyeri úti jégcsarnok.

Az első bajnoki mérkőzésre majdnem napra pontosan 40 évvel az eredeti jégpálya megnyitása után került sor. A találkozó jegyzőkönyve:

2004. január 3.

Újpesti TE – Miskolci JJSE  8:3 (1:0, 5:1, 2:2)

Megyeri úti Jégcsarnok, 500 néző. V: Halassy, Barabás, Stadler

ÚJPEST: Rajz T. - Baróti 3 (1), Tolnai, Hidasi 1 (2), Szabó J., Balkóczi, Hetler (1), Szajbert K., Muzik 2, Tomanek (1), Drahovsky 1 (2), Csonka, Horváth Gy., Búzás (1), Szajbert P. 1, Kordisz, Faragó Edző: Ancsin János

A történelmi első gólt egy szlovák légiós, Jan Muzik ütötte 03:08-kor, a Labdarúgó u. felőli kapuba. 

A szép kezdetet azonban nehéz folytatás követte. Január 10-11-én még a Megyeri úton rendezték meg a Magyar Kupa négyes döntőjét, amin végül az Újpest a 4. helyezést érte el. Azonban másnap jött a feketeleves: az állami létesítménykezelő, a Sportfolió Kht. előbb január 12-én két napra, majd ismételten január 27-én bezáratta a létesítményt, különböző homályos indokokkal. Az Újpest nem hagyta magát, a meccsekre beengedte a szurkolókat, de csak oda mehettünk, amit nem látott pályára felszerelt netkamera.

A háttérben azonban egyértelműen anyagi megfontolások álltak, a klub érvényes szerződése ellenére. A szakosztály még aznap több száz résztvevős tüntetést szervezett a csarnok elé, majd két nappal később egy petíciót adott át a Sportminiszternek, amelyhez 1752 újpesti szurkoló, jégkorongozó, sportoló, és korcsolyázni vágyó helyi lakos aláírását is csatolták. A Minisztérium engedett a nyomásnak, január 30-án újra megnyitották a jégcsarnokot, de egyelőre csak a sportolók előtt, a bajnoki mérkőzéseket zárt kapuk mögött kellett lejátszani. 

A körülmények ellenére csapatunk nagyszerűen teljesített, és a bronzmeccseken csak nagy csatában maradtunk alul az FTC-vel szemben. A csapat tagjai: Rajz, Sájevics, Sprencz, Tolnai, Hetler, Baróti, Szajbert Krisztián, Nagy, Csonka, Horváth, Hidasi, Drachovsky, Muzik, Balkóczy, Búzás, Tomanek, Kordisz, Szajbert Patrik, Szabó, Petres, Kovács, Antal és Faragó voltak. Ifjúsági csapatunk közben bajnoki aranyérmet szerzett, Baróti Zsolt irányításával. 

2004 nyarán sikerült megállapodni a Sportfolióval, így kinyithatott a jégcsarnok a közönség számára is, a csapat pedig tovább erősödött. Érkezett a szlovák Eduard Giblak vezetőedző, és vele együtt jónéhány kitűnő játékos. Újpestre igazolt Bernei, Gallo, Jurasko, Marcinek, Ondov, Dubek, Gergely Csaba és Filo. A szezon kitűnően sikerült: hét "szűk esztendő" után sikerült legyőzni a Dunaújvárost, a Volánt és az FTC-t is, és a csapat mindössze két ponttal maradt le a döntőt érő második helyről az alapszakaszban. Március során először telt meg a jégcsarnok, amikor 6:1-re kiütöttük az FTC-t, majd a kisdöntő utolsó mérkőzésén a teltháznál is többen, 1700-an látták, ahogyan Drachovsky pimasz cseleivel elfekteti Ferjot, „elküldi a sarokba” Strudwickot, majd az üres hálóba helyez. Az FTC a védőn kívül Niedermayer személyében egy NHL-es csatárt is szerepeltetett, ám hiába volt minden próbálkozásuk, a bronzérmet a klub alapításának 120., a jégkorong újpesti kezdeteinek 75., a szakosztály alapításának 50. évfordulóján az UTE szerezte meg. Hét év után sikerült újra érmet nyernünk. 

2005-ben tovább erősödött a keret. Érkezett a pénzügyi gondokkal küzdő Dunaújvárosból két válogatott klasszis, Horváth András és Ladányi Balázs, valamint Székesfehérvárról az újpesti nevelés Borbás Gergely, annak reményében, hogy a gárda pedig ezúttal a döntőig menetelt! Nem kevesebb, mint tizenhárom évvel az utolsó döntő után játszottunk ismét a fináléban. Az első hazai meccsen új nézőcsúcs született, 2000-en látták az 5:3-as győzelmet a Volán ellen. Végül a négy győzelemig tartó sorozatban 4-1-re nyertek a rutinosabb, esélyebb székesfehérváriak, de ilyen előzmények után az ezüst is szépen csillogott. Érdekesség, hogy az 5. helyet az első külföldi csapatként az OB I-ben induló Érsekújvár szerezte meg.

A klub hosszú évek óta először nemzetközileg is megmérette magát, és benevezett az Interligába. A horvát, szlovén és magyar csapatokat felvonultató hét résztvevős sorozatban a „tanuló év” során az 5. helyet sikerült megszereznünk. 

A 2006/07-es szezon előtt az aranyérem megszerzését tűzte ki maga elé a klub vezetősége. Ennek megfelelően sikerült is az erősítés, érkezett Filo és Gonda a kapuba, Krulis a védelembe, Peterdi, Orsó és a 44-szeres szlovák válogatott Jozef Voskár pedig a csatársorba. Azonban a szezon során több gond is adódott. Orsót az egész szezonra eltiltották, Borbás sem játszhatott sokáig és több légiós nem vált be, így tőlük meg is kellett válni. A szezon végére pedig a sok sérült miatt mindössze két sor maradt. Az 5 csapatosra olvadt Interligában így is sikerült megszerezni a 3-4. helyet, ám a bajnokságban a várakozásokat messze alulmúlta a csapat. Edzőváltásra is sor került, Giblak helyett újra Ancsin lett az edző, ám ez sem segített. Nem hogy az aranyérmet nem sikerült megszerezni, hanem még a döntőről is lemaradtunk. Sőt, a bronzmérkőzésen a teljesen szétesett, motiválatlan, és sérülések által sújtott csapat újra kikapott, így csak a 4. helyen végzett, az újabb külföldi induló, a Csíkszeredai Sportclub mögött. 

2007. nyarán Jindrich Novotny lett az Újpest edzője, de hamarosan Ivan Dornic váltotta őt. Bár Ladányi, Horváth A., Peterdi és Gallo is távoztak, de neves játékosok érkeztek is a Megyeri útra: Jan Zlocha, Anton Lezo és Stanislav Skorvanek is kitűnő játékosnak számított Szlovákiában. A várakozásoknak azonban nem tudott megfelelni a csapat. Az alapszakaszban a 4. helyen végeztek a lilák, akik így, a kissé furcsa kiírás miatt a bajnokság első részében junior csapatával szereplő Alba Volánt kapták a negyeddöntőben. A rájátszásban viszont már az osztrák bajnokságban edződött legjobbjaikat szerepeltették a fehérváriak. A két győztes mérkőzésig tartó párharc első összecsapásán egy peches, hirtelen halálos góllal maradtunk alul, majd a második mérkőzést pedig csak a feléig bírták a mieink, így kiestek. A csalódást keltő 5. helyen végzett az UTE.

2008. nyarán egy ős újpesti, Pék György vette át az edzői stafétát. Az Interliga is újraindult: ezúttal MOL liga néven, 6 magyar és 4 romániai csapat részvételével szervezték meg a nemzetközi bajnokságot.
LG