Írta: Laszip Gábor
A hosszas agonizálást követően – pontosan nem ismert időpontban – valamikor 1940. után, de legkésőbb 1942. januárjában az UTE jéghokki szakosztálya megszűnt. A jégkorong azonban életben maradt Újpesten. 1942-ben Híres Alajos, az Újpesten született, kisebb újpesti csapatok mellett az első osztályú Gammában és Csepelben is szereplő futballista így nyilatkozott legkedvesebb téli időtöltéséről: „A jéghokinak vagyok nagy híve. Rengeteg jégpálya van nálunk Újpesten, és amint szabad időm van, azonnal rohanok ki a jégre. Jól korcsolyázom és szívesen veszek részt a hokizásban. Persze, nagyon vigyázok arra, hogy valami bajom ne essék, mert mindig arra, gondolok, hogy ez mind csak eszköz arra, hogy tavasszal még jobban menjen a futballozás.” Az újpesti hokiról ez az utolsó, háború előttről fennmaradt emlék.
Az új információk alapján részleges betekintést nyerhetünk a két világháború közötti Újpest jégsportjába. A hokisok történetét így rekonstruálhatjuk: valószínűleg 1928 utolsó heteiben az Újpesti TE néhány, korcsolyatudással rendelkező, ám más sportágat is űző sportolója bandy-csapatot alakított, és az Ampére SE pályáján edzésekbe kezdett. 1929 januárjában a csapat UTE néven a Váci úti pályáján, valamint a fővárosban barátságos mérkőzéseket játszott más jéglabda csapatok ellen, az akkoriban elterjedt 6 mezőnyjátékos + 1 kapus szabály szerint. Az UTE vezetősége a csapat megalakulását követően lelkes szervezőmunkába kezdett, és 1930 elején létrehozta a jéghoki szakosztályt. A klubvezetés szándéka az volt, hogy a lelkes újpesti sportolókból versenyképes csapatot faragjon, és részt vegyen az egyre népszerűbbé váló téli sportok küzdelmeiben. Azonban mivel Újpesten nem épült műjégpálya, a sík területek felöntésével készített jégpályák pedig nem jelentettek megbízható alapot a sportághoz, végül nem sikerült létrehozni az áhított hokicsapatot. 1934-ben a klubvezetők még azzal is megpróbálkoztak, hogy egy fővárosi, a műjégpályán tréningező hokiklubot az UTE-ba beolvasszanak, ám ez a tervük is meghiúsult. A szándékot végül nem koronázta siker, így a szakosztály egy évtized után megszűnt. A sportág, és első sorban annak is a koronggal játszott változata azonban a 30-as évek végére sikeresen meghódította az újpesti lakosok szívét, akik a hidegben felöntött udvarokon, befagyott vízfelületeken hokiztak. Bár az újpesti hoki-szakosztály egy évtizedes működés után feloszlott, másfél évtizeddel később már végérvényesen létrejött az újpesti hokicsapat, ami azóta is a legjobbak között szerepel.
Zárásként néhány szóban megemlékezünk az ismert korabeli újpesti jégkorongozókról.
Aschner Pál (1908-1998), a 20-as, 30-as évek egyik legnagyszerűbb magyar teniszezője, majd labdarúgó játékvezetője, Aschner Lipót, az Egyesült Izzó igazgatójának, az UTE elnökének a fia. 1930. januárjában így írt róla a Nemzeti Sport: „Aschner Pál — jéghokkista. Aschner Pál, Kehrling tavalyi Davis Cup páros partnere, mint jéghokki játékos próbálkozik a müjégen. Máris igen jókat drejvol a korongba. Csak azt sajnálja, hogy volléjzni és szmesselni nem lehet. Aschner egyébként az újonnan megalakuló UTE jéghokkicsapat egyik tagja.”
 |
| Aschner Pál, az újpesti teniszbajnok, és jéghoki játékos |
Leiner László (1909-?) kereskedő, majd vállalatigazgató. Az újpesti gyárisportban és az UTE jégkorong szakosztályában vállalt vezetői szerepet, más sporttevékenysége nem ismert. Az 1930-as évektől Angliában, majd Amerikában, illetve Braziliában élt.
Róth István az UTE teniszezőjeként volt ismert az 1920-as évek végén.
Czury István (1905-1978) 1926-32 között az UTE amatőr labdarúgó csapatának játékosa volt.
dr. Messó Antal újpesti ügyvéd, különböző keresztény egyesületek tisztségviselője volt.
Főző Ágoston (1903-1967) futballista, a Megyeri TC és a Megyeri SC amatőr játékosaként szerepelt.
Róna László (1913-2007) az UTE teniszezője, a BKE jégkorongozója, hátvéd. A háború előtti évek egyik legkiemelkedőbb tudású játékosa a magyar jégkorong válogatottban 28 alkalommal szerepelt, a nemzeti csapattal részt vett az 1936-os téli olimpián, valamint az 1937-es, 1938-as és 1939-es jégkorong világbajnokságon is. Második VB-jén, Prágában ő lőtte a legendás, Kanada elleni 1:1-re végződött mérkőzésen a magyar gólt. 1939-ben a svájci EHC Arosa, 1940-től a finn Kronohagens IF, 1941-től a svéd Karlbergs BK, 1949–50-ben francia CSG Lions de Paris jégkorongozója volt. Visszavonulását követően Spanyolországban élt. 2000-ben a Nemzeti Sport a XX. század ötödik legjobb magyar jégkorongozójának választotta meg, ennek ellenére sem került még be a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnokába.
 |
| Róna László, az UTE teniszezője, a BKE válogatott jégkorongozója |
Az újpesti jégkorong kezdetei I.
Az újpesti jégkorong kezdetei II.
Az újpesti jégkorong kezdetei III.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése