2020. február 4., kedd

Az újpesti jégkorong kezdetei I.

Írta: Laszip Gábor

Az UTE ma elképzelhetetlen jégkorong nélkül. A lila-fehérek egyik legnépszerűbb és legsikeresebb csapatsport-szakosztálya 1955-ben alakult – amikor a klubot éppen Bp. Dózsának hívták – és eleinte más egyesületek rutinos játékosait vonzotta magához. A csapat rövid időn belül a csúcsra ért, már 1958-ban bajnoki címet nyert – immáron Újpesti Dózsa néven. A lila-fehérek 1988-ig összesen 13 bajnoki aranyérmet szereztek, azóta viszont nem sikerült felülniük a magyar jégkorong trónjára. A sikereket jelentősen elősegítette az 1964-ben átadott saját jégpálya, és a kiemelkedő utánpótlásnevelés, ahonnan olyan nagyszerű játékosok kerültek ki, mint Buzás György, Pék György, vagy a XX. század legjobb magyar jégkorongozójának megválasztott Ancsin János. Kevésbé ismert tény, hogy nem 65 éve, hanem jóval régebben, 1930-ban alakult először hokiszakosztály az UTE keretein belül.

A szakosztály első megalapításáról szinte minden információt „Az UTE 50 esztendős története” című 1935-ben kiadott könyvből ismerünk. Ebben a szerző így emlékezett:
„Jégsport. Szakosztályaink közül talán a legrövidebb életű jéghocky szakosztályunk volt, amely alig két esztendős működés után, a mostoha viszonyok és a téli időjárástól való függése, illetőleg annak bizonytalansága miatt kénytelen volt, egyébként szépen induló pályáját befejezni.
Ez a szakosztály 1930-ban alakult meg és mint minden sportágban Újpesten, olyan eredményeket értünk el, amelyekkel majdnem komoly versenytársai lehettünk régi és műjégpályával, vagy a műjégpályán tréninglehetőséggel rendelkező, tehát feltétlenül kedvezőbb körülmények között dolgozó fővárosi csapatoknak. A csapat legjobb játékosa kiváló teniszezőnk, egyébként minden sportágban legelső rangú tehetségünk, Aschner Pál volt. Mellette éppen olyan lelkesedéssel dolgoztak a többi fiuk is: Leiner Pál, Leiner László, Roth István, Czuri István, Dési György és Messó Antal. Sajnos, a gazdasági viszonyok lehetetlenné tették és lehetetlenné teszik még ma is, hogy műjégpálya alapítására még csak gondolni is merjünk s mivel ahhoz, hogy komoly szerepet tudjunk játszani, ebben a sok gyakorlatot igénylő sportágban, műjégpálya feltétlenül szükséges lenne.”

A valószínűleg az Újpesti TE mindenese – társelnöke, alelnöke, klubigazgatója, intézője – Langfelder Ferenc által írt könyvön kívül a háború előtti újpesti jéghokisok tevékenységéről más források alig maradtak fenn. A későbbi kiadványok nem említik a 30-as évek hokisait. A különböző újpesti és országos lapokban sem maradt számottevő nyoma a hőskör játékosainak, szakosztályának. A közelmúltban mégis előkerült néhány apró információmorzsa, amiből megismerhető az újpesti hokimúlt őstörténete. Ennek feltárásához azonban először az etimológia tudományát kell segítségül hívnunk.

Az angol „hockey” szó – ami valószínűleg a francia, görbe végű pásztorbotot jelentő „hoquet” szóból, vagy az angol „hook”, azaz kampó, görbület szóból ered – eredetileg a ma gyeplabda néven ismert sportágat jelentette. Magyarországra azonban elsőként ennek a jégen játszott változata, vagyis a mai jéglabda, avagy bandy terjedt el, így a „hockey”, vagy másképp írva „hokki” szó a magyarban eredetileg a mai bandysportot jelentette. A századelőn Angliában, Skandináviában, Hollandiában és Oroszországban gyorsan terjedő játékot – a gyeplabdához hasonlóan – futballpálya méretű jégpályán játsszák a 10 mezőnyjátékosból és egy kapusból álló csapatok. A jégkorong ismert elemei közül a testi kontaktust és a palánkot is nélkülöző sportágat kisméretű, piros színű gumival borított falabdával játsszák. Magyarországon elsőként a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) 1899-ben, a befagyott városligeti tavon kezdett bandy-tréningekbe. A következő években hazánkban a játék 6+1 játékosból álló változata terjedt el. Budapesten az első nyilvános jéglabda-mérkőzésre 1907-ben került sor. Ezzel nagyjából egyidőben a gyeplabdasport is megérkezett az országba, így hamarosan az elnevezés is megváltozott: a bandyt „jéghockey”, míg a gyeplabdát „gyephockey” néven ismerték és űzték a továbbiakban. Az újabb névváltozás 1925-ben következett be, amikor megérkezett Magyarországra az új kanadai sportág, a jégkorong. Innentől a „jéghokki” szó két sportágat is jelentett a magyarban, amit a szaknyelv úgy oldott meg, hogy a bandyt „labdahokki” míg az 5+1 fős csapatok által, kispályán, palánkok között játszott változatot „koronghokki” névvel illették.

A jégkorong az 1920-as években rövid idő alatt Európa-szerte rendkívüli népszerűségre tett szert, szinte mindenhol háttérbe szorította a bandyt. Budapesten az addig jéglabdát űző játékosok a 20-as évek második felétől párhuzamosan játszották mindkét sportágat, de egyre inkább a koronggal játszott játékra fektették a hangsúlyt. A csapatok 1926-tól többnyire az újonnan átadott városligeti műjégpályán játszották a mérkőzéseket, az egyetlen magyarországi helyszínen, ami az időjárástól függetlenül is alkalmas volt jéghoki mérkőzések lebonyolítására. A magyar válogatott mindkét sportágban megalakult, és a nemzetközi színtéren is helytállt. Azonban a kisszámú klubcsapat csak barátságos mérkőzéseken, kisebb tornákon és nemzetközi találkozókon szerepelt. A csapatok számára az első jégkorong bajnokságot csak 1937-ben tudták kiírni.

A Városligetben űzött sportág, vagyis a „jéghokki” valamint Újpest városa – ahol különböző helyszíneken 1887 óta készítettek természetes jegű, nyilvános korcsolyapályákat – végül 1929-ben találkozott egymással;most erről az időszakról kerültek elő új információk. Az első tudósítás az UTE és a hoki kapcsolatáról a Nemzeti Sport 1929. január 14-ei számában jelent meg, a sportlap így írt az előző napi találkozóról: „MUE – UTE 12:9 (7:2). Labdahokki meccs. A győztes csapat összeállítása: Weitegl – Kertész, Erdődy – Hidassy – Szerényi, Jagicza, Vogl. A MUE-ban a csatársor játszott jól, az UTE legjobb embere Aschner volt. (Újpest, Anker-jégpálya.)”

Nemzeti Sport, 1929. január 14.
az első cikk az UTE és a jéghoki kapcsolatáról

Az újpesti jégkorong kezdetei I.
Az újpesti jégkorong kezdetei II.
Az újpesti jégkorong kezdetei III.

Kezdőlap

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése