Az újpesti jégkorong kezdetei III.

Írta: Laszip Gábor

A hosszas agonizálást követően – pontosan nem ismert időpontban – valamikor 1940. után, de legkésőbb 1942. januárjában az UTE jéghokki szakosztálya megszűnt. A jégkorong azonban életben maradt Újpesten. 1942-ben Híres Alajos, az Újpesten született, kisebb újpesti csapatok mellett az első osztályú Gammában és Csepelben is szereplő futballista így nyilatkozott legkedvesebb téli időtöltéséről: „A jéghokinak vagyok nagy híve. Rengeteg jégpálya van nálunk Újpesten, és amint szabad időm van, azonnal rohanok ki a jégre. Jól korcsolyázom és szívesen veszek részt a hokizásban. Persze, nagyon vigyázok arra, hogy valami bajom ne essék, mert mindig arra, gondolok, hogy ez mind csak eszköz arra, hogy tavasszal még jobban menjen a futballozás.” Az újpesti hokiról ez az utolsó, háború előttről fennmaradt emlék.

Az új információk alapján részleges betekintést nyerhetünk a két világháború közötti Újpest jégsportjába. A hokisok történetét így rekonstruálhatjuk: valószínűleg 1928 utolsó heteiben az Újpesti TE néhány, korcsolyatudással rendelkező, ám más sportágat is űző sportolója bandy-csapatot alakított, és az Ampére SE pályáján edzésekbe kezdett. 1929 januárjában a csapat UTE néven a Váci úti pályáján, valamint a fővárosban barátságos mérkőzéseket játszott más jéglabda csapatok ellen, az akkoriban elterjedt 6 mezőnyjátékos + 1 kapus szabály szerint. Az UTE vezetősége a csapat megalakulását követően lelkes szervezőmunkába kezdett, és 1930 elején létrehozta a jéghoki szakosztályt. A klubvezetés szándéka az volt, hogy a lelkes újpesti sportolókból versenyképes csapatot faragjon, és részt vegyen az egyre népszerűbbé váló téli sportok küzdelmeiben. Azonban mivel Újpesten nem épült műjégpálya, a sík területek felöntésével készített jégpályák pedig nem jelentettek megbízható alapot a sportághoz, végül nem sikerült létrehozni az áhított hokicsapatot. 1934-ben a klubvezetők még azzal is megpróbálkoztak, hogy egy fővárosi, a műjégpályán tréningező hokiklubot az UTE-ba beolvasszanak, ám ez a tervük is meghiúsult. A szándékot végül nem koronázta siker, így a szakosztály egy évtized után megszűnt. A sportág, és első sorban annak is a koronggal játszott változata azonban a 30-as évek végére sikeresen meghódította az újpesti lakosok szívét, akik a hidegben felöntött udvarokon, befagyott vízfelületeken hokiztak. Bár az újpesti hoki-szakosztály egy évtizedes működés után feloszlott, másfél évtizeddel később már végérvényesen létrejött az újpesti hokicsapat, ami azóta is a legjobbak között szerepel.

Zárásként néhány szóban megemlékezünk az ismert korabeli újpesti jégkorongozókról.

Aschner Pál (1908-1998), a 20-as, 30-as évek egyik legnagyszerűbb magyar teniszezője, majd labdarúgó játékvezetője, Aschner Lipót, az Egyesült Izzó igazgatójának, az UTE elnökének a fia. 1930. januárjában így írt róla a Nemzeti Sport: „Aschner Pál — jéghokkista. Aschner Pál, Kehrling tavalyi Davis Cup páros partnere, mint jéghokki játékos próbálkozik a müjégen. Máris igen jókat drejvol a korongba. Csak azt sajnálja, hogy volléjzni és szmesselni nem lehet. Aschner egyébként az újonnan megalakuló UTE jéghokkicsapat egyik tagja.”

Aschner Pál, az újpesti teniszbajnok, és jéghoki játékos

Leiner Pál (1904-43) gyáros, szintén az UTE teniszezőjeként, Aschner gyakori páros partnereként szerepelt a jégkorong csapatban. Munkaszolgálatosként hunyt el a Don-kanyarban.

Leiner László (1909-?) kereskedő, majd vállalatigazgató. Az újpesti gyárisportban és az UTE jégkorong szakosztályában vállalt vezetői szerepet, más sporttevékenysége nem ismert. Az 1930-as évektől Angliában, majd Amerikában, illetve Braziliában élt.

Róth István az UTE teniszezőjeként volt ismert az 1920-as évek végén.

Czury István (1905-1978) 1926-32 között az UTE amatőr labdarúgó csapatának játékosa volt.

dr. Messó Antal újpesti ügyvéd, különböző keresztény egyesületek tisztségviselője volt.

Főző Ágoston (1903-1967) futballista, a Megyeri TC és a Megyeri SC amatőr játékosaként szerepelt.

Róna László (1913-2007) az UTE teniszezője, a BKE jégkorongozója, hátvéd. A háború előtti évek egyik legkiemelkedőbb tudású játékosa a magyar jégkorong válogatottban 28 alkalommal szerepelt, a nemzeti csapattal részt vett az 1936-os téli olimpián, valamint az 1937-es, 1938-as és 1939-es jégkorong világbajnokságon is. Második VB-jén, Prágában ő lőtte a legendás, Kanada elleni 1:1-re végződött mérkőzésen a magyar gólt. 1939-ben a svájci EHC Arosa, 1940-től a finn Kronohagens IF, 1941-től a svéd Karlbergs BK, 1949–50-ben francia CSG Lions de Paris jégkorongozója volt. Visszavonulását követően Spanyolországban élt. 2000-ben a Nemzeti Sport a XX. század ötödik legjobb magyar jégkorongozójának választotta meg, ennek ellenére sem került még be a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnokába.

Róna László, az UTE teniszezője, a BKE válogatott jégkorongozója

Az újpesti jégkorong kezdetei I.
Az újpesti jégkorong kezdetei II.
Az újpesti jégkorong kezdetei III.

Kezdőlap

Az újpesti jégkorong kezdetei II.

Írta: Laszip Gábor

A következő szombaton a lila-fehérek már első győzelmüket is megszerezték, erről a mérkőzésről az újpesti összeállítás is ismert a Nemzeti Sport rövidhíréből:

„UTE—MUE 11:4 (5:3). Labdahokkimérkőzés. A két csapat a MUE lágymányosi pályáján tegnap délután labdahokki mérkőzést játszott. A csapatok így álltak fel: UTE: Müller – Főző, Czury – Róth – Leiner, Aschner, Horváth. MUE: Weintägl – Miklós, Zsiros – Varga – Szerényi, Jagicza, Vogl. Az UTE góljain Horváth (3), Aschner, Leiner, Czury (2—2), Róth és Főző osztozkodott, míg a MUE góljai közül hármat Jagicza, egyet pedig Szerényi ért el. Az UTE csapatából jól játszott a csatársor.”

A következő – 1955-ig az utolsó – ismert mérkőzésről a Nemzeti Sport 1929. január 28-án számolt be:

„Az UTE labdahokki csapata szombaton délután 11:8 arányban legyőzte a BKE bandy csapatát. A két legénység az alábbi összeállításban játszott: UTE: Müller – Horváth, Cury – Róth – Wilhelm, Aschner, Leiner. BKE: Ordódy – Gruber, Izsák – Beck – Kehrling, Krempels, Balázs.”

A BKE legyőzése rendkívüli jelentőségű diadal volt, hiszen a kék-sárgák Magyarország legjobb csapatát alkották, tele válogatott játékossal.

A rövid tudósítások nem sokat mondanak az utókornak, de több apró információ is szemet szúr bennük. Egyrészt a hírek alapján bizonyossá vált, hogy 91 évvel ezelőtt az UTE nem jégkorong, hanem bandy csapatot alakított, és a hokisok a sportág Magyarországon elterjedt 6 mezőnyjátékosból és egy kapusból álló verzióját űzték. Másrészt az újpesti hokicsapat szereplését mindössze két hétig követte a sportsajtó, amely idő alatt összesen három barátságos mérkőzésen lépett pályára az UTE. A sajtóhiba ellenére az is kiderül, hogy a csapat az úgynevezett „Ampére-jégpályán”, vagyis az Egyesült Izzó sportegyesületének, az Ampére SE-nek a Váci úti, ma Vízművek-pálya néven ismert sporttelepén, annak is a vízzel felöntött és megfagyott futballpályáján készült, és ott is játszotta első mérkőzését is. 1929-ben az UTE-nak tehát hokicsapata már volt, de hoki szakosztálya még nem. Ezt néhány héttel később, 1929. február 10-én a Nemzeti Sport egy olvasója is hibaként rótta fel levelében; Szabó Endre nagykállói tanuló így fogalmazott: 

„A jéghokkira is rátermett a magyar. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy négy év alatt olyan javuláson mentünk keresztül, aminőre nem számíthattunk s már egyenlő rangúak vagyunk Ausztriával. De itt is sok baj van, akár csak más sportágainkban. Mert nem a magyar hokkisport, hanem a BKE egyenlő tudásban Ausztriával. Nincsenek jéghokki klubok. Már ugyan akadt egypár egylet — mint a BBTE, BEAC, meg a MAFC — amelyik megpróbálta. Nem sok sikerrel. De miért nem alakítja még jéghokki-szakosztályát a Ferencváros, a Hungária, Újpest, Nemzeti, a MAC, MTE, LASE, KAOE stb. Ezek mind olyan klubok, amelyek mögött nagy tömegek állanak, volna anyag és volna anyagi kitartás is. Az érdekes és állandó hokki-küzdelmek pedig megnevelnék a közönséget is. Végeredményben pedig, ha minden új egyesület csak egy klasszisjátékost tudna kitermelni magából, már akkor is erős válogatottal dicsekedhetnénk.”

A levelet talán olvashatták az újpesti klubvezetők, ugyanis az 1930. január 19-i közgyűlésen az Újpesti Torna Egylet megalakította jéghokki szakosztályát. Az újpesti hoki élére szakosztályelnöki pozícióban a klubelnök testvére, Aschner Jakab került, míg a szakosztályvezető tisztséget Leiner László töltötte be. A szakosztály 1929/30 telén létrejött ugyan, ám ebből a jeges szezonból nem maradt fenn semmilyen írásos nyoma az UTE hokicsapatának. Sőt, egy 1930. február 25-i olvasói levélben egy „újpesti Nemzeti Sport olvasó-jégbarát.” arról panaszkodik a sportlapban, hogy „az újpesti Ampére-pályát 10 fokos hideg éjszakán sem öntötték fel” és ő bizony „nem azért váltott bérletet, hogy más jégpályán korcsolyázzon” – vagyis valószínűleg a bandyzésre alkalmas jégpálya hiánya miatt nem folytatta előző évben megkezdett szereplését UTE jégkorong csapata, hiszen a lilák nem jutottak megfelelő tréninglehetőséghez. A szakosztály szinte egyetlen életjele a következő években a klub, rendre januárban megtartott éves közgyűlésein a „jéghokki” szakosztályelnök és szakosztályvezető megválasztása volt. 1931-ben szepsi Szűcs Miklós, a Könyves Kálmán gimnázium testnevelő tanára lett a szakosztályelnök, aki pozícióját 1933-ig megtartotta, amikor Wohl Hugó vette át az elnöki tisztséget, míg szepsi Szűcs szakosztályvezető lett. 1939-től a posztján maradó Wohl Hugó mellett ifjabb gróf Bethlen István, a korábbi miniszterelnök bandysportot űző fia lett a szakosztály vezetője. 1940-ben is ők ketten vezették a szakosztályt. 

Közben időről-időre felröppentek az újpesti jéghokicsapat újbóli megalapításáról szóló hírek. 1934. novemberében felmerült, hogy az egyik legsikeresebb gyeplabda klub, valamint a jéghoki mindkét szakágát űző Amateur Hockey Club (AHC) beolvad az UTE hokiszakosztályába. Az újpestiek által kezdeményezett tárgyalások hamarosan megszakadtak a két klub között, így a lila-fehérek jeges szakosztálya továbbra is csapat nélkül maradt. Mégis akadt a 30-as években egy neves jégkorongjátékosa az UTE-nak: Róna László, az újpesti klub kitűnő teniszezője jégkorongban is kiemelkedett, azonban lila-fehér csapat híján hokisként a BKE színeiben szerepelt, és a magyar válogatottban is játszott. Róna emlékezetes játékot nyújtott 1937. január 10-én, amikor Budapesten járt a világbajnokságra készülő kanadai válogatott. Az előző évi olimpia ezüstérmese ellen a magyar válogatott nagyszerűen szerepelt; elsősorban a kapus Hircsáknak és a Róna - Barcza hátvédpárosnak köszönhetően a világklasszisokból álló kanadaiak mindössze 1:0-ra győztek. A mérkőzést megtekintette Aschner Lipót, az UTE elnöke is, akinek nagyon tetszett Róna játéka; Aschner lelkesedésének nyilvánosan is hangot adott. A hátvéd a mérkőzést követő interjúban az elnök szavaira reagálva kijelentette: 

„A legfőbb vágyam, hogy valaha az UTE jéghokicsapatában játszhassam!” – a Nemzeti Sport optimista újságírója hozzátette: „Nem sokáig késik még az UTE hokiszakosztályának megalapítása!” A hokicsapat viszont ekkor sem, ahogy 1929 után egyszer sem alakult újjá.

Nemzeti Sport, 1934. november 6. és november 8.
 az Amateur HC-UTE egyesülésről, virágnyelven

Az újpesti jégkorong kezdetei I.
Az újpesti jégkorong kezdetei II.
Az újpesti jégkorong kezdetei III.

Kezdőlap

Az újpesti jégkorong kezdetei I.

Írta: Laszip Gábor

Az UTE ma elképzelhetetlen jégkorong nélkül. A lila-fehérek egyik legnépszerűbb és legsikeresebb csapatsport-szakosztálya 1955-ben alakult – amikor a klubot éppen Bp. Dózsának hívták – és eleinte más egyesületek rutinos játékosait vonzotta magához. A csapat rövid időn belül a csúcsra ért, már 1958-ban bajnoki címet nyert – immáron Újpesti Dózsa néven. A lila-fehérek 1988-ig összesen 13 bajnoki aranyérmet szereztek, azóta viszont nem sikerült felülniük a magyar jégkorong trónjára. A sikereket jelentősen elősegítette az 1964-ben átadott saját jégpálya, és a kiemelkedő utánpótlásnevelés, ahonnan olyan nagyszerű játékosok kerültek ki, mint Buzás György, Pék György, vagy a XX. század legjobb magyar jégkorongozójának megválasztott Ancsin János. Kevésbé ismert tény, hogy nem 65 éve, hanem jóval régebben, 1930-ban alakult először hokiszakosztály az UTE keretein belül.

A szakosztály első megalapításáról szinte minden információt „Az UTE 50 esztendős története” című 1935-ben kiadott könyvből ismerünk. Ebben a szerző így emlékezett:

„Jégsport. Szakosztályaink közül talán a legrövidebb életű jéghocky szakosztályunk volt, amely alig két esztendős működés után, a mostoha viszonyok és a téli időjárástól való függése, illetőleg annak bizonytalansága miatt kénytelen volt, egyébként szépen induló pályáját befejezni.

Ez a szakosztály 1930-ban alakult meg és mint minden sportágban Újpesten, olyan eredményeket értünk el, amelyekkel majdnem komoly versenytársai lehettünk régi és műjégpályával, vagy a műjégpályán tréninglehetőséggel rendelkező, tehát feltétlenül kedvezőbb körülmények között dolgozó fővárosi csapatoknak. A csapat legjobb játékosa kiváló teniszezőnk, egyébként minden sportágban legelső rangú tehetségünk, Aschner Pál volt. Mellette éppen olyan lelkesedéssel dolgoztak a többi fiuk is: Leiner Pál, Leiner László, Roth István, Czuri István, Dési György és Messó Antal. Sajnos, a gazdasági viszonyok lehetetlenné tették és lehetetlenné teszik még ma is, hogy műjégpálya alapítására még csak gondolni is merjünk s mivel ahhoz, hogy komoly szerepet tudjunk játszani, ebben a sok gyakorlatot igénylő sportágban, műjégpálya feltétlenül szükséges lenne.”

A valószínűleg az Újpesti TE mindenese – társelnöke, alelnöke, klubigazgatója, intézője – Langfelder Ferenc által írt könyvön kívül a háború előtti újpesti jéghokisok tevékenységéről más források alig maradtak fenn. A későbbi kiadványok nem említik a 30-as évek hokisait. A különböző újpesti és országos lapokban sem maradt számottevő nyoma a hőskör játékosainak, szakosztályának. A közelmúltban mégis előkerült néhány apró információmorzsa, amiből megismerhető az újpesti hokimúlt őstörténete. Ennek feltárásához azonban először az etimológia tudományát kell segítségül hívnunk.

Az angol „hockey” szó – ami valószínűleg a francia, görbe végű pásztorbotot jelentő „hoquet” szóból, vagy az angol „hook”, azaz kampó, görbület szóból ered – eredetileg a ma gyeplabda néven ismert sportágat jelentette. Magyarországra azonban elsőként ennek a jégen játszott változata, vagyis a mai jéglabda, avagy bandy terjedt el, így a „hockey”, vagy másképp írva „hokki” szó a magyarban eredetileg a mai bandysportot jelentette. A századelőn Angliában, Skandináviában, Hollandiában és Oroszországban gyorsan terjedő játékot – a gyeplabdához hasonlóan – futballpálya méretű jégpályán játsszák a 10 mezőnyjátékosból és egy kapusból álló csapatok. A jégkorong ismert elemei közül a testi kontaktust és a palánkot is nélkülöző sportágat kisméretű, piros színű gumival borított falabdával játsszák. Magyarországon elsőként a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) 1899-ben, a befagyott városligeti tavon kezdett bandy-tréningekbe. A következő években hazánkban a játék 6+1 játékosból álló változata terjedt el. Budapesten az első nyilvános jéglabda-mérkőzésre 1907-ben került sor. Ezzel nagyjából egyidőben a gyeplabdasport is megérkezett az országba, így hamarosan az elnevezés is megváltozott: a bandyt „jéghockey”, míg a gyeplabdát „gyephockey” néven ismerték és űzték a továbbiakban. Az újabb névváltozás 1925-ben következett be, amikor megérkezett Magyarországra az új kanadai sportág, a jégkorong. Innentől a „jéghokki” szó két sportágat is jelentett a magyarban, amit a szaknyelv úgy oldott meg, hogy a bandyt „labdahokki” míg az 5+1 fős csapatok által, kispályán, palánkok között játszott változatot „koronghokki” névvel illették.

A jégkorong az 1920-as években rövid idő alatt Európa-szerte rendkívüli népszerűségre tett szert, szinte mindenhol háttérbe szorította a bandyt. Budapesten az addig jéglabdát űző játékosok a 20-as évek második felétől párhuzamosan játszották mindkét sportágat, de egyre inkább a koronggal játszott játékra fektették a hangsúlyt. A csapatok 1926-tól többnyire az újonnan átadott városligeti műjégpályán játszották a mérkőzéseket, az egyetlen magyarországi helyszínen, ami az időjárástól függetlenül is alkalmas volt jéghoki mérkőzések lebonyolítására. A magyar válogatott mindkét sportágban megalakult, és a nemzetközi színtéren is helytállt. Azonban a kisszámú klubcsapat csak barátságos mérkőzéseken, kisebb tornákon és nemzetközi találkozókon szerepelt. A csapatok számára az első jégkorong bajnokságot csak 1937-ben tudták kiírni.

A Városligetben űzött sportág, vagyis a „jéghokki” valamint Újpest városa – ahol különböző helyszíneken 1887 óta készítettek természetes jegű, nyilvános korcsolyapályákat – végül 1929-ben találkozott egymással;most erről az időszakról kerültek elő új információk. Az első tudósítás az UTE és a hoki kapcsolatáról a Nemzeti Sport 1929. január 14-ei számában jelent meg, a sportlap így írt az előző napi találkozóról: „MUE – UTE 12:9 (7:2). Labdahokki meccs. A győztes csapat összeállítása: Weitegl – Kertész, Erdődy – Hidassy – Szerényi, Jagicza, Vogl. A MUE-ban a csatársor játszott jól, az UTE legjobb embere Aschner volt. (Újpest, Anker-jégpálya.)”

Nemzeti Sport, 1929. január 14.
az első cikk az UTE és a jéghoki kapcsolatáról

Az újpesti jégkorong kezdetei I.
Az újpesti jégkorong kezdetei II.
Az újpesti jégkorong kezdetei III.

Kezdőlap

EL201: Vasas-UTE 1:5

Éppen időben érkeztünk, de a jegyet nem a vendégszektor bejáratánál árulták - csak sétáljanak a szurkolók. Na, sétáltunk, az első gólt a lépcsőházban hallottuk. 
Elhatároztam, hogy az Utehoki-lelátó ingyenes hokimeccs-rendezési tanácsokat ad a rászorulóknak. Várom a jelentkezéseket! (Van ötletem, hol kelne el néhány jótanács...)
Sok lila szurkoló jött el a kerület szélére, talán 200-nál is többen lehettünk. A csapatban ma sem játszott DiDiomete és Sikorcin. Pokornyi sérült, combizma beszakadt, négy hét kényszerpihenő vár rá. 

(2020.02.02) EL 201:
Schiller-Vasas HC - UTE 1:5 (0:4, 0:1, 1:0)   -  eseménynapló

Vasas Jégcentrum, Budapest, 600 néző, vezette: Nagy A., Berger Á., Pálkövi Bo., Korbuly G.

Schiller-Vasas HC: Sági M. - Gáspár, Bukor, Szlama, Schmál, Turbucz - Hetényi P., Seregély, Fliszár, Czakó, Nagy M. - Tornyai, Surányi, Béres, Páterka, Szalma - Pápa B., Farkas B., Márton 1, Csiki (1), Székely Mádai (1). Edző: Ladányi Balázs, Revák Zoltán

UTE: Duschek - Varga A. (1), Henderson 1(1), Benk 1, Vincze P., Csamangó - Nagy N., Saukko (1), Pance (1), Reed 1(2), Ainsworth 1(1) - Kovács A., Horváth A., Nemes B. 1(1), Godó, Rafaj - Kovács S. Edző: Baróti Zsolt, Virág Csaba

Gólok:
02:10 - 0:1 Henderson (Nemes B.)
12:22 - 0:2 Benk (Pance, Varga A.) - ee
15:29 - 0:3 Nemes B. (Reed, Saukko) - ee
18:39 - 0:4 Reed (Ainsworth, Henderson)
22:34 - 0:5 Ainsworth (Reed) - eh
48:33 - 1:5 Márton (Csiki, Székely Mádai)

Kiállítás: 13 perc ill. 17 perc
Lövések: 30:28 (12:10, 11:9, 7:9)

Tehát az első gólt csak hallottuk, visszanézve a 3. perc elején egy villám ellenakció során Nemes visszaadott a balhátvédben jövő Hendersonhoz, aki egyből tesztelte a hálót, 0:1 (videó). Vasas emberelőnyt, benne 23 mp dupla előnyt sem használtak ki a hazaiak, ám amikor fordult az emberfór, Pance jobboldali centerezését Benk beleszúrással tette gólba, 13. perc, 0:2 (videó). Az Újpest magabiztosan támadott, a 16. percben megint emberelőny, Reed lövése kijött, középen Nemes tette kapura a korongot, ami alig szédült át a gólvonalon, 0:3 (videó). A bírák videóztak, úgy is gól, duplán örültünk, tényleg 0:3. Újabb 3 perc után újabb gól, ezúttal teljes létszámnál, Henderson áradását Ainsworth lőtte, a kipattanót Reed tette be, 0:4 (videó). A meccs eldőlt, aki sietett, mehetett haza. Persze, ilyen szurkoló egyik oldalról sem akadt. Vártuk a folytatást, várták a csodát. 
A folytatás jött be a második harmadban, amikor a Vasas támadott emberelőnyben, Ainsworth korongot kapott a saját kékvonalnál, és rávezetéses gól lőtt, 0:5 (videó). Ez a 23. percben történt. A 30. percig folytatódott - már gól nélkül - az eddig látott játék, amikor az Újpest lassított. (Ebben a műfajban nagy gyakorlata van a csapatnak... Ma azért jól csinálták a fiúk, előbb megnyerték a meccset, csak azután fogták vissza magukat.)
Hazamehettünk volna mi, nézők is, de a játékosok is: mindkét csapat érezte, ma már fordulat nem lesz. Nem is lett, illetve a hazaiak a 49 percben lőttek egy gólt, amikor is Csíki beadását Márton közelről belőtte, 1:5 (videó). A meccs végén egy bunyó (győztes: Pance) mozgatta meg az indulatokat.
Az Újpest magabiztosan hozta a kötelezőt, az elvárt három pontot. Ma ennyi elég volt. A magam részéről örülök, hogy nem lett nagyobb a különbség. Egy gyengébb csapatot nem szabad agyonverni, az nem dicsőség. 
A rájátszáshoz szám szerint négy meccsen egy pont megszerzése is elegendő. Most tíz nap (válogatott) pihenő, és jöhetnek az alsóházi visszavágók.
LS

Virág Csaba: "Nagyon jól játszott a Vasas az egész mérkőzés során, az, hogy az első harmadban négygólos előnyt szereztünk, nem volt benne a játékban. Kihasználtuk a lehetőségeinket, és nagyon hatékonyak voltunk a kapu előtt. Ez volt a különbség. Nehéz úgy játszani, hogy van négy gól előnyünk, ez meg is látszott a teljesítményünkön. A három ponton kívül sok mindennel nem lehetünk elégedettek, szóval ezt a meccset gyorsan el kell felejtenünk, mert erre sok mindent építeni nem nagyon tudunk."
(nso.hu)

A mérkőzést a SPORTSTREAM közvetítette.

Az összefoglaló:

EL 201: VAS-UTE

2020.02.02. vasárnap - EL 201:

Schiller-Vasas HC   -  UTE   - eseménynapló

Vasas Jégcentrum, 17:40, játékvezető: Nagy A., Berger Á., Pálkövi Bo., Korbuly G.

A mérkőzést a SPORTSTREAM közvetíti:

Korábbi mérkőzések:
EL 26:  2019.09.29.  UTE - VAS  4:3 bü. 
EL 94:  2019.11.15.  VAS - UTE  2:6 
EL 134: 2019.11.26.  UTE - VAS  4:2 
EL 11:  2019.12.20.  VAS - UTE  1:3 

EZ EGY TESZT!

A mérkőzést a SPORTSTREAM közvetíti:

EL197: UTE-HKB 6:0

A két elmúlt meccs a nézőszám ellen dolgozott - nem voltunk ötszázan sem. A Hokilub felé komoly tartozása van az Újpestnek: eddig négy meccsből három vereség - ami kilenc pont veszteség. A legutóbbi 2:7 megmagyarázhatatlan. 
Az Újpestbe visszatért Csamangó, nem játszott Sikorcin és eltiltás miatt DiDiomete sem. Ő legutóbb Fehérváron egy buli előtt ütött bottal ellenfele térdhajlatára oldalról, ahol nincs védőfelszerelés, így nagyon fájhat. A bírók akkor nem látták a történést, a videót szándékosan nem tettem bele a beszámolóba. A fegyelmi bizottság visszanézte, látta, büntette az esetet. Az áldozat, Mihály az ütést két góllal torolta meg... 
A szövetség a járványveszély okán megtiltotta a hokisoknak a kézfogást. Jobb félni, mint megijedni. 

(2020.01.31) EL 197:

UTE - Hokiklub Budapest 6:0 (0:0, 3:0, 3:0)   -  eseménynapló

Újpesti Jégcsarnok, 475 néző, vezette: Németh M., Mach M., Balla N., Mizsák P.

UTE: Duschek - Varga A., Henderson (1), Benk 1(2), Pance (1), VINCZE P. 3(2) - Saukko, Kiss-Rusk J., Reed, Ainsworth, CSAMANGÓ 1(3) - Nagy N., Kovács A., Nemes B., Kovács S., Rafaj - Horváth Á., Godó 1. Edző: Baróti Zsolt, Virág Csaba

Hokiklub Budapest: Kiss B. - Lévai, Reiter A., Satek, Pihlqvist, Szűcs I. - Berry-Lamontagna, Szécsi, Lőczi, Manninen, Albert - Linke, Bugár, Koski, Petres, Szappanos - Bán, Horváth B., Németh Á. Edző: Brandström Jens, Suoraniemi Niko

Gólok:
21:36 - 1:0 Vincze P. (Csamangó, Benk)
30:11 - 2:0 Benk (Vincze P.)
38:17 - 3:0 Vincze P. (Pance, Benk)
43:28 - 4:0 Csamangó (Vincze P.)
52:54 - 5:0 Vincze P. (Csamangó, Henderson)
57:29 - 6:0 Godó (Csamangó)

Kiállítás: 4 perc ill. 8 perc
Lövések: 44:30 (14:11, 15:9, 15:10)

Az első harmadról jót, vagy semmit.
A második játékrészben elkezdett hokizni az Újpest: Hokiklub támadások után a 22. percben Csamangó indult meg a baloldalon, visszajátszott Vincze Péterhez, aki jól megnézte a kaput és be is talált, 1:0 (videó). Az Újpest támadásban maradt. hajtottak, támadtak, játszottak! Pedig becsszóra ugyanezek a játékosok szerencsétlenkedtek az első játékrészben. A 31. percben Benk lőtt a kapuba, miután az első próbálkozó Csamangó lövése visszajött a kapusról, Vincze igazította a korongot Benk ütőjére, 2:0 (videó). A 39. percben eldőlni látszott a meccs, amint letelt a vendégcsapat kiállítása, Pance jobbról beadott, a korong lepattant, megállt, Vincze Péter kapcsolt, 3:0 (videó). 
Nagyot fordult a világ! A lilák kiürítették az adrenalinos poharat, és elkezdtek játszani, hajtani, akarni. Össze is törték az ellenfelet, nagyjából már 1:0 után is érezni lehetett, ma győznek a lilák. 
A továbbiakban a játék képe nem változott, a vendégek nagyjából hit nélkül próbálkoztak - bár gól azért lőhettek volna. A lilák viszont lőttek is: a 44. percben Vincze visszavett egy korongot, ami Csamangóhoz került, aki baloldalról fonák gólt lőtt, 4:0 (videó). Pár perc múlva Csamangó visszaadta a gólpasszt, bement a harmadba, önzetlenül balra adott Vinczéhez, aki nagy gól lőtt, 5:0 (videó)! Ha jól meggondoljuk, VINCZE - HKM 5:0, hiszen #61-esünk valamennyi gólban benne volt, háromszor tettesként, kétszer tettestársként. Az 58. percben Csamangó Godóval lövetett gólt, 6:0 (videó), ez a vége. A most visszatért csatár négy gólban volt társszerző, vagy elkövető.
Borzasztó első játékrész után végre pályára lépett az Újpest, szívvel-lélekkel, akarással, játékkal. Megdolgoztak az eredményért, a 6:0 nem túlzás. Jogos volt az ünneplés a meccs végén. (Most még kevésbé érthető az MHK-tól összeszedett három korábbi vereség...) Hogy máskor az első harmad is olyan legyen, mint a második és a harmadik, az edzők dolga. A végén mi, nézők örültünk, szép esténk volt!
A Megyeri úttól egy ugrás Káposztásmegyer, vasárnap mindenki Megyerre! A Vasas ellen is érezzük jól magunkat!
LS

Virág Csaba: "A Hokiklub harcos, sokat korcsolyázó csapat, ennek megfelelően készültünk fel: nagy nyomás alá helyeztük az első perctől, ennek köszönhetően rengeteg korongot szereztünk a támadóharmadban, ami döntőnek bizonyult. Okosan játszottunk, tudatosan építettük fel az akcióinkat, ami meghozta a kellő eredményt."

Jens Brändström: "Az Újpest kiválóan játszott, még nem láttam így teljesíteni. Az alapszakasz során volt, hogy sikerült megtréfálnunk. Küzdöttünk, de a hazaiak a játék minden elemében jobbak voltak nálunk." (nso.hu)

A mérkőzést a SPORTSTREAM közvetítette.

Az összefoglaló: