MK elődöntő: UTE - Hydro Fehérvár AV19 1:6

(2023.01.28) MK 22:
UTE - Hydro Fehérvár AV19 1:6 (0:1, 1:3, 0:2)   -  Eseménynapló

Tüskecsarnok, 1705 néző, vezette: Németh M., Rencz D., Kis-Király B., Kövesi B.

UTE: Rajna - Jekunen, Balázsi, Benk, Just, Peresunko - Kiss D., Pokornyi, Shirley 1, Madácsi (1), Kiss P. (1) - Tornyai, Kiss P., Nemes B., Kovács A., Nádasy - Lászlóffy, Kovács S., Szabó R., Balogh. Edző: Virág Csaba, Baróti Zsolt

Hydro Fehérvár AV19: Bellavance - O'Brien 1(2), Campbell (1), Hári (2), Erdély 2, Kuralt - Stipsicz (1), Donaghey 1, Leclerc, Sarauer, Findlay - Fournier, Szabó D. (1), Bartalis I. 1, Terbócs (1), Vértes - Horváth M., Csollák, Németh K., Magosi B. 1, Mihály (1). Edző: Constantine Kevin, Constantine Kevin

Gólok:
14:34 - 0:1 Erdély (O'Brien)
25:30 - 0:2 Donaghey (Stipsicz, Hári)
28:25 - 1:2 Shirley (Madácsi, Kiss P.)
33:21 - 1:3 O'Brien (Campbell)
36:45 - 1:4 Bartalis I. (Terbócs)
48:57 - 1:5 Magosi B. (Szabó D., Mihály)
49:45 - 1:6 Erdély (Hári, O'Brien)

Kiállítás: 4 perc ill. 6 perc
Lövések: 24 ill. 42 (6:14, 11:14, 7:14)

A meccs kezdetére összejöttünk jó 1700-an, nagyjából fele-fele arányban a Fejér (vár)megyei ország- és ligaváltó csapat, valamint az Újpest szurkolói. A Lila tábor vehemens és hangos bíztatással támogatta övéit, míg a vidéki csapat szektorát sajnos nem hallottuk, lehet, hogy ők is kiabáltak.

A találkozó egyáltalán nem hasonlított az Erste Liga meccsekre. Két dolog tűnt fel a Fehérvár részéről már a legelején: egyrészt sokkal jobban használták testi erejüket a helyzetek kialakításnál, mint bármelyik csapat a honi bajnokságból. És ez alatt nem az ütközéseket értem, hanem azt, ahogyan vállal, lendülettel eltolják a védőket a passz-, vagy lövősávokból. Ezt el kell tőlük tanulni, mert jó fegyver, a nemzetközi jégkorong alapja. A másik ami feltűnt, hogy mentek egy tempót, amiről messziről látszódott, hogy ezt ők akár 60 percig tökéletesen ugyanígy fogják tudni hozni. 

Az Újpestnek ez a folyamatos testjáték újdonság volt, de azért bátran és felkészülten mentek Benkék a csatába. Félelem nem volt a szemekben, inkább csak tapogatózás, erőfelmérés volt az első időszak újpesti részről. Aztán ahogy teltek a percek, a nézők valamint a játékosok is látták, hogy bizony a volánosok is tudnak rosszul passzolni, elvéteni a korongkezelést, nem érkezni a centerezésre. Ezen felbátorodva már támadásokat is vezettek a Lilák, a papíron vendég fehérmezesek pedig alkalmanként védekezésre kényszerültek. Az első harmad fehérvári fölénnyel telt, de alkalmanként az Újpest is szép akciókat dolgozott ki, tudott kezdeményezni. Ez pedig hitet, reményt, erőt adott a lelátónak a szurkoláshoz. A harmad közepén egy 2 perces újpesti emberelőny komoly gólszerzési eséllyel kecsegtette a mieinket, kifejezetten szervezettnek tűnt az előnyjátékunk, bár gólt nem értünk el belőle. Már majdnem negyed órája tologatták a pakkot a felek, amikor egy takarásból leadott középmagas fehérvári lövés utat talált Rajna hálójába. Sőt, hamarosan az öt felnőtt korú hátvédünk egyike, Jekunen is lesántikált a jégről. Azonban a hátralévő 5 percet tökösen megoldották a fiúk. 

A középső harmadra visszatért finn védőnk, és még az előző periódusnál is jobban beleállt a csapat a mérkőzésbe. A mezőnyben kifejezetten egyenrangú partnere lett az újpesti csapat az AV 19-nek és komoly, szépen kidolgozott gólhelyzetekig is eljutottak a Lilák. Gólt azonban a Volán szerzett, korcsolyával. Az esetben csak az volt különös, hogy a játékvezetők nem videózták meg a gólt. Ugyanis ha csak 1% kétség is felmerül bennük, hogy volt egy leheletnyi rúgó mozdulat, akkor kötelességük lett volna ezt tenni. Na most a Németh-Rencz páros vagy tökéletes helyezkedésével és sasszemével kiszúrta, hogy nem volt rúgó mozdulat, vagy lejtett a pálya az erősebb csapatnak. Az Újpestnek azonban ez sem szegte kedvét, olyanok lettünk, mint egy katolikus temető bejáratán a felirat: feltámadtunk! Egy gyönyörű akció végén Madácsi keresztpasszát Shirley lőtte be a Volán kapujába, 1:2! A gól ráadásul éppen az újpesti tábor előtti ketrecbe esett, ez pedig igazán meghozta minden újpesti kedvét a folytatáshoz. A szánk azonban hamar lefittyedt, ugyanis a 34. percben egy az alapvonalról középretolt korongot bevédett Rajna, kisvártatva meg egy megpattanó korong landolt az újpesti hálóőr mögött. 1:4, ezzel el is dőlt a meccs. Az sem segített rajtunk, hogy a füttymesterek sem szívesen sípolgattak, hiába löktek a fehérmezes fehérvári védők (sípszó után!) rá saját kapujukra újpesti csatárt, vagy hiába emelték ki a helyéből nyilvánvalóan szándékosan ketrecet egy kavarodásnál utolsó mentsvárként, a fütyülő nem fütyült. 

Hiába a két csapat azonos játékminősége, ha a harmadot 2 góllal a Volán hozta, ráadásul azt is lehetett érezni, hogy az Újpest nem fogja bírni a tempót. 

Sajnos ez az érzés be is igazolódott. A záró játékrészt emberelőnyben kezdte csapatunk, azonban ezúttal káoszba torkollott a játékunk. Vagyis inkább a semmibe veszett. A Hydro (vagy mi) átvette az irányítást és tetszés szerint alakított ki gólhelyzeteket az újpesti kapu előtt. Hatalmas fölénybe kerültek és a harmad felénél két góllal végleg eldöntötték a döntőbe jutás kérdését. Az utolsó 10 percben jégkorongot már nem láttunk a pályán, a Volán csak szórakozott, a jobbnál is jobb helyzetet kereste, az Újpestből pedig kiveszett a lelkesedés az erőnlét és a tudás. 

A jobbik csapat 6:1-es győzelemmel döntőbe jutott. Nekünk pedig - ahogy 33 éve folyamatosan - marad a nyeretlenség és a "vigaszág".

 

Összességében láttunk egy harmadig közepesen, egy harmadig jól, egy harmadig sehogyan se játszó Újpestet, amiről sütött, hogy sokkal összeszedettebb, mint az Erste Liga alapszakaszában bármikor. Ezzel a játékkal - főleg, ha rájönnénk, hogy a jégkorong esetében 40 helyett 60 perces találkozókra kell felkészülni - az Erste Liga dobogójáért kellene harcolnunk. Azonban váratlan helyen kapott léket a hajónk: balszerencsés, kapushibás gólokat lőttek ellenünk. 

Győzelmet a csapat nem érdemelt, a szurkolók azonban igazán megérdemelnének már BÁRMILYEN címet, hiszen a klub több, mint három évtizede nyeretlen. HAJRÁ LILÁK!!! 

(gab)

Virág Csaba: "Tudtuk, hogy jóval erősebb a Fehérvár, magasabb tempóhoz szokott, de az első két harmadban szépen tartottuk magunkat, balszerencsés gólokat kaptunk. Két hátvédünk is kidőlt a meccs közben, ezért a végén már csatárnak is kellett bekként játszania a harmadik játékrészben, de ha vasárnap is ilyen küzdőszellemet mutatunk, lesz esélyünk a bronzéremre."

Kevin Constantine: "Az évadban nem szereztünk sok gólt, ezért fontos volt, hogy mi találjunk be előbb. Nem akartunk hátrányból játszani, ezért megkönnyebbültünk, amikor előnybe kerültünk. Alapvetően jobban szeretem, ha esélytelenebbként vágunk bele egy meccsbe, az esélyesség terhe nyomasztó lehet. Örülök, hogy nem roskadtunk össze alatta." (nso.hu)