Szurkolótársunk, Horváth Tamás "Thory" remek írást tett közzé a Facebookon, mit is látott, mit érzett a hétfői hokiderbin. Gondolatai ide kívánkoznak!
 Thory
HOKI vs. FOCI
Hétfőn este rendezték meg az UTE-FTC jégkorongmérkőzést a Megyeri úti Jégcsarnokban. Végül 4-3-as lila-fehér siker született, de pár gondolatot szeretnék megosztani a találkozóval összefüggésben.
Újpest-szurkolóként kézenfekvő volt, hogy kilátogassak az ősi rivális elleni derbire. Semmire sem panaszkodhattam: 1000 forintos jegy, 400 forintos sör, közel telt ház, rendezett körülmények a csarnokban, remek hangulat és - ami talán a legfontosabb - parázs, jó iramú, színvonalas mérkőzés.
A hatalmas érdeklődés ellenére nem kellett hosszú perceket a sorban állással eltölteni. Nem lassította a jegyvásárlás folyamatát az adatok bediktálása, a névre szóló tikettek kinyomtatása. A csarnokban és a környékén nem volt több a rendőr, mint a szurkoló. Mindösszesen egyszer motoztak meg, akkor is kerülve az érzékeny testrészeket.
Egy magyar bajnoki futballmeccshez képest felüdülés volt, hogy egész egyszerűen szurkolóként kezeltek, nem pedig bűnözőként. (MLSZ, itt a követendő példa!)
A jégen alibizésnek nyoma sem volt. A játékosok az első perctől az utolsóig hajtottak, küzdöttek. Érezhető volt, hogy nem akarják "megúszni" a mérkőzést. Élvezték a felfokozott hangulatot, a játék minden egyes másodpercét. Mondhatni: "megdolgoztak a pénzükért”, maximálisan kiszolgálták a közönséget. (Pedig közel sem tehetnek zsebre annyi forintot, mint aranylábú kollégáik.)
A jégkorong mint olyan, egy nagyon kemény, férfias sport, ez azonban nem zárja ki a kreatív, technikás megoldásokat, sőt! Mind az újpestiek, mind a ferencvárosiak egymás után vezették a szebbnél szebb támadásokat, mutattak be szépségdíjas megmozdulásokat.
Aki kicsit is otthon van a hokiban, tisztában van vele, hogy itt nincsen színészkedés, nincsen időhúzás. Ez nem a felzselézett hajú feminin hülyegyerekek sportja.
Mi, magyarok egyébként is erőn felül teljesítünk a jégen az elmúlt években. Válogatottunk kétszer is feljutott a legmagasabb osztályba - mindezt úgy, hogy Kanadában több fedett jégkorongpálya van, mint idehaza igazolt jégkorongozó.
Nem akarok demagóg lenni, és amúgy is a szívem csücske a labdarúgás, de ez a hétfő esti tartalmas időtöltés az újpesti jégcsarnokban még inkább felerősítette azon gondolataimat, melyek szerint érdemes lenne kiemelten kezelnünk a jégkorongot. A magyar futball korrupt és pénznyelő jellege csak akkor szüntethető meg, ha strukturális reformokat hajtunk végre benne, de addig is azt a sok-sok pénzt, ha már muszáj valamire, fordítsuk jégkorongra – megéri!
|
Kedves Thory! Szeretettel várunk minden meccsre a Megyeri úti Jégcsarnokba!
2 megjegyzés:
Üdv a fedélzeten! Nálam ez a "megvilágosodás" a 70-es évek végén következett be, pedig akkor még sokkal jobb volt a focink és sokkal gyengébb a hokink mint ma, a körülményekről nem is beszélve. De már akkor is szembeötlő volt a kétféle produkció sportértéke és a meccsek atmoszférája közötti különbség. A futballt pedig nem kell "elfelejteni", nekem azóta is bérletem van a Szuszába és várom a szebb időket. És boldogan járok minden "lilában művelt" csapatsportágra: focira, hokira, futsalra és még női röpire is... (Ezért is csodálatos dolog "Lilának lenni"...) Viszont a futballszurkolói "kultúrát" illik - sőt: elvárt! - a jégcsarnokon kívül hagyni. Az elszánt szurkolás és zrika itt is bőven belefér, de a tömény, szellemtelen, bunkó trágárságra, öncélú gyűlölködésre és a fizikai értelemben is fenyegető fellépésre itt senki nem vevő.
Megjegyzés küldése